Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Iskola Rendőre

 

 

rendor1.jpg

Idén is folytatódik az Iskola Rendőre Program. A kezdeményezés három évvel ezelőtt indult, célja, hogy az általános iskolák bejáratainál lévő gyalogátkelőknél egy rendőr segítse a diákok közlekedését, és megtanítsa őket a biztonságos átkelésre.

Ennek megfelelően az iskola rendőre tanítás előtt és után ott lesz az intézményeknél, és figyel a szabálytalanságokra is. A program további célja, hogy közvetlenebb kapcsolat alakuljon ki a diákok, szülők, pedagógusok és a rendőr között.

Az intézményekben kifüggesztettek egy plakátot, melyen az iskola rendőrének adatai, elérhetősége szerepel, illetve az, hogy mikor, miről tart majd előadást a tanulóknak. Megyénk 90 általános iskolája közül idén 75 csatlakozott a programhoz, sőt, még 5 középiskola és 3 óvoda is jelezte részvételi szándékát. Az iskola rendőrökről fontos tudni, hogy ez nem egy külön tisztség, a rendőrök önkéntes alapon vállalják a diákok biztonságának felügyeletét.

Gyermekek a közlekedésben

Köztudott, hogy a közlekedés legveszélyeztetettebb résztvevői a gyermekek. Fejlődésük, önállóságuk kialakulásához hozzátartozik a közlekedésre nevelés is. A gyermekek szemével nézve az utca teljesen más alakot ölt, mint ahogyan azt a felnőttek látják. A szakemberek gyakran felhívják a figyelmet arra, hogy a közlekedő gyermek másként lát, hall, gondolkodik és cselekszik, mint egy felnőtt. Tudomásul kell vennünk, hogy életkori sajátosságai, pszichológiai adottságai határozzák meg teljesítőképességét és ezek bizony a közlekedésben elfoglalt szerepük szempontjából is bizonyos korlátokat jelentenek számukra.

A gyermekek megosztott figyelme általában gyengébb, mint a felnőtteké. Általában a számukra fontos dolgokra összpontosítanak és eközben minden más érdektelenné válik. Jellemzően elsősorban a számukra érzelmileg fontos tárgyak, történések foglalkoztatják őket.

A 3-6 éves gyermekek a közlekedési környezetről alig rendelkeznek tapasztalatokkal. Számukra a külvilág tele van új és érdekes helyzetekkel, történésekkel és ezeket ők fel akarják fedezni. Az óvatosság fogalma ekkor még ismeretlen. Magatartásukat elsősorban a spontaneitás irányítja, bár a különböző zajokat korán meg tudják különböztetni egymástól, ám az irány meghatározása még gondot okoz. Hallás után sokszor tévesen értelmezik merről is jön a jármű, amelyet még nem látnak, csak a hangját hallják.

A távolságot is a felnőttektől eltérő módon ítélik meg: a kb. 50m-ről érkező járművet egyszerűen "kicsinek" látják, de az még nem tudatosul bennük, hogy ez a jármű 50 km/h sebesség esetén akár 3 másodperc alatt odaérhet, ami igen veszélyes lehet!

A felnőttek is hajlamosak túlbecsülni a gyermekek veszély érzékenységét. Nem veszik figyelembe a fejlődési folyamatokból adódó életkori sajátosságaikat, az átlagos képességű gyermekről is azt feltételezik, hogy a közlekedésben felnőttként fognak viselkedni. Miközben igen gyakran maguk a felnőttek szolgálnak rossz példával. Számos szülőként sincs tudatában annak, hogy gyermekeik közlekedési magatartásának alakulásában rendkívül jelentős tényező az általuk mutatott példa.

A mind hatékonyabb baleset-megelőzés érdekében, már kisgyermek korban el kell kezdeni a tudatos közlekedésre nevelést, melynek elsődleges célja, hogy a gyermekek megismerjék a közlekedési helyzeteket és veszélyforrásokat. Számos szülő nem is ismeri a helyes, követendő magatartásmódokat, amelyek a gyermekek közlekedésbiztonságát erősítik. A kicsik legtöbbször csak a jól ismeret "légy óvatos!", "vigyázz magadra!" általánosságokat hallhatják.

Pedig ami igazán eredményes, az a valódi közlekedési helyzetekben történő gyakorlás. Igaz ez a nevelési módszer jóval több kreativitást és időt igényel, de a befektetett energia a gyermekek biztonságában térül meg.

Közlekedés nevelési feladatok

Az iskola és a szülői ház közös feladata a gyermeket felkészíteni a biztonságos közlekedésre és megfelelőképpen motiválni. A helyes közlekedési magatartás a gyermek képességeinek függvénye, melyeket a következő tényezők befolyásolhatják:

  • a látás, hallás, mozgás fejlettsége,
  • a közlekedési ismeretek szintje,
  • a készségek gyakorlása,
  • akarat és beállítódás.

A gyakorlásnak több módja ismert. Például az iskolába vezető úton, már jóval a tanév megkezdése előtt lehet gyakorolni. Arra azonban vigyázni kell, hogy az adott útvonal legveszélyesebb helyein ne rögződjön az indokolttól óvatosabb viselkedési minta. A veszélyes helyekre fel kell hívni a nebuló figyelmét, de ezt nem szabad túl hangsúlyozni, mert ennek eredményeként az út más szakaszai háttérbe szorulnak és ott fog majd a gyermek figyelmetlenül viselkedni.

Az első hetekben mindenképpen célszerű elkísérni a gyermeket az iskolába, sőt a tanórák végeztével érte is kell menni, egészen addig, amíg az utat és annak jellemző forgalmi viszonyait meg nem ismeri, és meg nem szokja. Ez idő alatt a felnőtt kísérő feladata, hogy rendszeresen, szabályszerűen gyakoroltassa a gyermekkel a helyes közlekedést és a veszélyhelyzetek felismerését. Azonban arra vigyázni kell, hogy a túlzott féltés a gyermekben nehogy szorongást váltson ki.

Mivel a gyermek előbb-utóbb egyedül jár iskolába, ezért ennek szem előtt tartásával célszerű megválasztani az oda vezető útvonalat. Ne feltétlenül a legrövidebb, hanem a legbiztonságosabb utat ajánlott választani! Lehetőleg ne olyan útvonal legyen, ahol iskolások ritkán vagy egyáltalán nem járnak. Az egyedül járó gyerek elábrándozik, ami az adott helyzetben akár veszély forrása is lehet. Az együtt haladó gyerekcsapat a - közlekedés más résztvevői számára - az iskola közelében már messziről észrevehető, és ez rendszerint óvatosságra inti a gépjárművezetőket.

A gyermekek biztonságos közlekedését segíti elő, ha otthonról időben indulnak útba. Az izgalom, a rohanás, az iskolából való kimaradás miatti félelem növeli a baleset kockázatát. Általában az iskolába menet a gyermeknek nincs ideje és alkalma a játékra, hazafelé viszont már nagyobb a kísértés. Ha többen találkoznak, akkor gyakran előkerül a labda is. Rá kell szoktatni a diákokat és meg kell követelni tőlük, hogy tanítás után késedelem nélkül, mindig ugyanazon az útvonalon menjenek haza. Azt senki ne engedje meg, hogy az utcán játsszanak.

Rendkívüli időjárási viszonyok (eső, köd, vihar) esetén jobb, ha a kisiskolás felnőtt kísérővel közlekedik. Havazáskor is célszerű elkísérni, hiszen ilyenkor a hó tompíthatja a járművek zaját, a vastag sapkában pedig rosszabbul is hallhat, így esetleg később veszi észre a közeledő járművet.

Fontos, főleg a téli időszakban, amikor a gyermek már sötétben, korlátozott látási viszonyok között indul haza az iskolából, hogy ruházata elősegítse a jobb láthatóságát, ezért célszerű fényvisszaverő elemeket vagy ilyen tulajdonsággal rendelkező mellényt ráadni. A világos vagy feltűnő színű (sárga, narancssárga) öltözék bizonyos passzív védelmet jelent a gyermek számára, hiszen a járművezető ennek köszönhetően korábban észreveheti.

Figyeljünk egymásra, gyermekeinkre, legyen ez a tanév balesetmentes!

001...jpg

kezdolapgomb.jpg

_001megosztas1.jpg